Donászi Magda: Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Ezt a három csokrot ballagó diákok választották köszönetük jelképeként:)
Június első hétvégéje 1951 óta ünnep: pedagógus nap.
Nem valami fontos, kitüntetett, hangos ünnep. Nem is kell, hogy az legyen.
Csak egy lehetőség, hogy a gyermek és a szülei megköszönje az óvónéninek,
tanárainak, hogy sokat dolgozik értük.
Régebben a pedagógusnap mögött komolyabb állami ünnepek is voltak. Manapság ezen a napon kis műsorral köszöntik a gyerekek , a diákok, oktatóikat, nevelőiket.
Mindenkinek eszébe jut ilyenkor az óvoda, az iskola, a ballagás, a diploma. A lecke és dolgozatírás, a dicséret és a feddés.
A pedagógusi munkát a csendes esőhöz lehet hasonlítani. A csendes esőhöz, amely jó sokáig tart, áztatja a földben megbújó magokat. Azok magukba szívják a nedvességet, és később ezért aztán akár szárazság idején is képesek termőre fordulni
A Földön minden ember sokat köszönhet a pedagógusainak. Akinek szerencséje van, az élete, tanulmányai során legalább egyszer találkozik egy olyan pedagógussal, aki valamit megmozdít benne, aki olyat mutat tettével, cselekedetével, tudásával, hogy az akár a diák egész életét meghatározza.
forrás: http://tudom-szabad.lapunk.hu
